Ha megkérdezik, mire vagyok büszke, sokáig valamilyen kézzelfogható eredményt keresek. Egy jól sikerült munkát, egy megvalósult ötletet, valamit, amire rá lehet mutatni. Aztán eszembe jutnak azok a napok, amikor már az is sokat jelentett, hogy összeszedtem magam, és megtettem a következő lépést.
A saját erőmet gyakran utólag veszem észre, amikor visszanézek egy nehéz időszakra. Látom, hogyan találtam benne valami használhatót: egy új irányt, egy fontos felismerést, vagy egy lehetőséget, amelyet éppen a változás tett láthatóvá.
A kicsi lépéseknek is súlya van.
Az erő néha egészen hétköznapi. Elintézni azt a telefonhívást, amelyet napok óta halogatsz. Újra elővenni egy régi ötletet. Kimondani, mire van szükséged. Visszatérni valamihez, amit szeretsz. Ezekből a mozdulatokból lassan újra összeáll egy ismerős élet.
Büszke lehetsz arra is, ahogyan továbbmész.
Szeretem azt az érzést, amikor egy nehezebb helyzetből végül kihozok valamit, ami előrevisz. Közben azt is tanulom, hogy az erőmnek többféle arca van. Belefér a lendület, a csendes újrakezdés és egy jó beszélgetés is.
Adj nevet annak, amit már megtettél.
Ha ma végiggondolod, mire vagy büszke, próbálj felidézni egy apró, konkrét helyzetet. Egy döntést, amelyet meghoztál. Egy feladatot, amelynek nekiláttál. Egy mondatot, amelyet végre kimondtál. A saját történeted ezekben a részletekben is ott van. Talán valaki éppen abból kap majd bátorságot, amit te már természetesnek veszel.
